Ha hinni lehet a szerb sajtónak, a szerb kormány beismerte, hogy a nemezetgazadaság, a csőd szélére sodródott.
Hogy a szerb gazdaság ennyire leáldozóban van, egyáltalán nem újdonság, ezt mindenki tudta, még a ma születettek is. A hírben az az érdekes, hogy a csődről, amelyik olyan gyorsan közeleg, mint egy nyári zivatar, már a kormány is nyíltan beszél, reménykedve, hogy mentorai megdobják, némi készpénzzel.
Csőd, csőd hátán. Így lehetne jellemezni; a ma Szerbiáját.
Ekőször is, csődot mondott Koszóvó és Metóhia megmenetésének "Nagy Terve". Bár ez már a múlt év közepén nyilvánvalóvá vált, de a szerbek többsége,a gondok bajok között oda semfigyelt erre. A munkanélküliség, a gazdasági válság, a kenyér utáni kemény és reménytelen hajsza minden idejüket elvette.
Ezzel szinte egyidőben, csődött mondott, az úgynevezett Európai integráció politikája is. Bár a kormány még megpróbálja ezt palástolni, és úgymond "eteti a népet", de az igazság hamarosan napfényre derül, ha tetszik ez Belgrádnak, ha nem!
Az erkölcs lerombolásának kisérlete
Fel lehet tenni akkor a kérdést: Kik a bűnösek mindezekért?
Kit terhel felelőség, hogy az egyszerű polgár életében a "nyomor" olyan mindennapossá vált, mint másutt, a "Jó napot!"?
Kiket lehet felelőségre vonni, a szerb hadsereg elhamvasztásáért, hiszen úgymond az ország - sehova - sem tartozik.
A szerb kormány, megpróbál minden oldalra segget nyalni, de ez olyan képtelenség, mint az, hogy a Holdon piroslámpás negyedek üzemelnek, s hogy az amerikai űrpilóták éppen ezért vágynak vissza. Mert az Orosz Föderáció fenegyereke seggét kinyalva, szaros szájjal nehéz Brüsszelbe menni, egyrészt mert a szar szagos, és ezt az EU politikusainak finom orrocskái, azonnal észreveszik, másrészről meg, a szerb kormány olyan mélyen benne van az amerikai adminisztráció seggében, hogy nem lehet tudni, hol kezdődik a szerb kormány, és hol végződik Obama elnök.
Ám úgy tűnik, ez a quislingi adminisztráció, amely az egykori diktátor Josip Broz bársonyszékében pöffeszkedik, talált magának egy igaz BŰNÖST. Egy embert, akire szépen mindent rá lehet kenni. Ki ő? Ternészetesen Mladen Obradovic.
El kell ítéln! Le vele!
Ezt mondja, diktálja ma a szerb politika vezetés. Ám ki is ő valójában? Az az "elvetemült" ember, aki megszervezte a tiltakozást a belgrádi, úgynevezett "büszkeségi felvonulás" ellen.
Bár a hatalom is tisztában volt - van, azzal, hogy ez a "kitárulkozás", vagy felvonulás, nem más mint az erkölcs megcsúfolásának nyilvánvaló bizonyítéka, mégis, az ellenkező oldalt fogta perbe. A tetejébe, a felvonulás ellen tiltakozókat nem is kellett buzdítani, a szerbség nagy része maga vonult az utcákra, hogy szétverje a "szégyen parádéját!", ahogy a "melegek" nyilvános összeröffenését nevezik ma szerte az országban.
De ez mit sem számít! A belgrádi politika örül, hogy valakit - valamiért felelőségre vonhat, és nem őt próbálják meg felakasztani ahibákért. Elbújni valakinek a háta mögé, ma olyan divatos az egész világon, hogy nem csoda ha Belgrád is ezt a struccpolitikát követi.
Mladen Obradovicot a szerb kazamatákba lökték, hogy az újjonan felálított, egy más erkölcsi elveket valló, európai normákon nyugvó ikvizició, döntsön felette. Mert a szabadság nevében, a pénz nevében ma mindent szabad... Ma...
Erről jut eszembe az a régi vicc:
" Anyu! Anyu! - kiabálja a kisgyerek.
- Ne hívj engem anyádnak! Attól még, hogy lefekszem apáddal, Józsi a nevem!"
